Visszatekintõ, a kezdtek, ahonnan indult a Mezõföldi Híd LEADER HACS

Már az új Leader pályázatra készülõdik az a maroknyi csapat, mely az elmúlt évben nyert Leader pályázatból egy sikeres falusi turizmusra, vendéglátásra felkészítõ tanfolyam vett részt. A tanfolyam sikeres befejezésével sem szakadt meg a közös munka, így a szervezõ Carpe Diem alapítvány szervezésében újra összeültek az egykori „hallgatók” az adonyi Civil Házban, hogy közösen készüljenek az új Leader programban rejlõ lehetõségek kiaknázására. Dóka Mariann köszöntõje után egyenként mondták el, milyen tervekkel készülnek, miket szeretnének a pályázat utólagos finanszírozásából megvalósítani. Van, aki kézmûves mûhellyel, mézeskalács sütéssel szeretne foglalkozni, ehhez teret nyerni, a kulcsiak a kistérségi szintû médiával, ebbõl is elsõsorban a kistérségi televíziózás kialakításával próbálkoznának, maga a Carpe Diem képzési anyagokkal, tanfolyamszervezéssel indulna, de volt szándék kistérségi turisztikai központ felállítására, vagy a mezõföldi termékek boltjának nyitására is. Legtöbben a jelenlévõk közül a falusi vendéglátás infrastruktúrájának kialakítására szeretnének forrást nyerni, amihez – és ez már több fórumon is elhangzott – a most kialakítandó kedvezményes banki kölcsönt is szeretnék igénybe venni. Az új Leader program iránti fokozott érdeklõdést egy másik, március 4-én, az Adonyi Polgármesteri Hivatal dísztermében megrendezett civil-önkormányzati találkozón is megtapasztalhattuk. Itt Ronyecz Péter polgármester elmondta, hogy ez az utolsó alkalom, hogy a civilek ötletekkel árasszák el a végsõ kiírás elõtt a Helyi Vidékfejlesztési Irodát. A számtalan, sokszor nem is Leader pályázatba illeszthetõ ötlet mellett a legizgalmasabb kérdéssel itt szembesülhettek a jelenlévõk, ugyanis az ötletelés, kérdések során tisztázódott; olyan volumenû projektre, amilyent például az iváncsai-adonyi holtág rehabilitációja jelent, önmagában kevés a helyi horgászegyesület, itt olyan összefogásban kell gondolkodni, mely a két érintett önkormányzat, a horgászok, a vízisport egyesület, a lovasok összefogásával valósulhat meg eredményesen. Ebben az esetben a kész és elfogadott kiírás után maguknak az érintetteknek kell egymásra találniuk, a feladatokból a saját részüket hozzátéve, együtt gondolkodniuk.

Lassan végéhez közelednek a LEADER + pályázatok, a Cikola Nemzetek Völgye Akciócsoport befejezi mûködését. 2006. szeptember 11- e volt a pályázatok leadásának határideje, melyre 38 pályázat érkezett, majd novemberben újabb fordulót kellett kiírni, mivel alapjogosultság hiánya miatt sajnos el kellett utasítani néhány pályázót az elsõ fordulóban. Összesen harminchét pályázatot részesítettek támogatásban a kistérségen belül. A harminchét nyertes pályázat nagy része már kifizetésre került. Továbbra is folynak az elszámolások, bár már csupán néhány van hátra. Az építések lassan befejezõdnek, az eszközök beszerzése megvalósult, a rendezvényeket már megtartották, 2008. augusztus 31-én befejezõdnek az utolsó elszámolások is. Hosszas huzavona után decemberben megkezdõdtek a kifizetések, és a pályázók nagy része már a jól megérdemelt támogatásához jutott. Jó visszanézni, hogy mennyi mindennel gazdagodott kistérségünk, hiszen lett kemencénk, halas tavunk, tanfolyamunk, orgonahangversenyünk, borospincénk, sátrunk, közösségi házunk, arborétumunk, jurtánk, fellépõ ruháink, borrendi találkozónk, és a közösség érdekét nagyban szolgáló rendezvényeink. A kezdeti bosszúságok ellenére elmondhatjuk, hogy nem volt hiábavaló pályázni, mivel sok mindennel lettünk gazdagabbak, jó látni az elégedett arcú pályázókat, akik a LEADER+ program segítségével tettek, tehettek a közösség érdekében.

„A Leader program nagy elõnyét abban látom, hogy lehetõséget ad arra, hogy egy-egy minta-program köré szervezõdhessenek olyan emberek, és olyan vállalkozások, melyek egyénenként, egymástól függetlenül nem biztos, hogy meg tudnának valósítani olyan sikeres programot, melyre összefogásrévén lehetõségük adódik. Én már az elõzõ fordulóban is indultam egy bemutató kertészeti programmal, és már akkor is szívesen fogadtam a program iránt érdeklõdõket. Szívesen fogadtam azokat, akik kíváncsiak voltak arra, hogy környezetünkben hogyan élünk, mit termelünk, mit fogyasztunk, mi az a saját lehetõségeinknek megfelelõen kitermelhetõ termék, mely helyi értéket jelent, szemben a diszkontáruházakban terjesztett külföldi tömegtermékekkel. A helyi értékekre fektetném tehát a hangsúlyt, mely a multik világában elhalványul, érdektelenné válik, miközben – legalábbis szerintem – kereslet lenne rá. Európa több országában is jártam, ahol azt tapasztaltam, hogy sok helyen biztos megélhetést kínálnak azok a kisparaszti gazdaságok, ahol az alulról építkezõ vállalkozási szféra összefogása révén komplex kínálatot tudnak nyújtani. Gyakorlatilag arról van szó, hogy a helyi tejtermelõ beviszi a saját termelésû tejét, a zöldséges a zöldséget, a pék a házi sütésû kenyerét, és így a helyi boltokban, elárusítóhelyeken megjelenik a helyi termék, melynek eredete, származása, az elõállításának körülményei a vásárlók elõtt ismertek, ami önmagában is garanciát nyújt a vásárlónak a termék minõségével kapcsolatosan, szemben az uniformizált csomagolásba bújtatott, ismeretlen származású tömegtermékekkel szemben. Tehát én azt tapasztaltam, hogy az ilyen szerkezetû, helyi értékeket, specialitásokat felmutató termékek elõállítására és értékesítésére mind a térségbe látogató turisták, mind a helyi lakosok között fokozott igény mutatkozik. Most, a Leader program második pályázatában éppen e részben meglévõ, részben újból életre hívható vállalkozások összegyûjtését, és termékeik közös értékesítési lehetõségét szeretném megteremteni a nyerhetõ források bevonásával. E vonalon indulunk most el elsõ lépésben családi vállalkozásunkkal. A kertészetemben kifejezetten zöldség- és gyümölcstermesztéssel foglalkozom. Fõbb termékeim az alma, szamóca, bodza, csipkebogyó, a zöldségek közül pedig a saláta, paprika, retek, hagyma. Erre alapozva tehát azt szeretném e program keretében megvalósítani, hogy ha bejön a kertészetembe a vevõ, akkor a feltáblázott sorok között kedvére válogathasson, lehetõsége legyen megismerni az elõállítás, termesztés körülményeit is. Amennyiben ezt az érdeklõdést sikeresen felkeltettük, akkor jöhet a második lépcsõ, ami akár a saját kertészet bõvítésével, termékkínálatának gazdagításával, akár ebbe más kertészetek bevonása révén több kertészet együttmûködésével valósítható meg. De ezen túl, lehetõséget kínál az is, hogy a kertészetem értékesítõ centrumába behozom a tejtermelõt, a különféle tejtermékeivel, és közösen értékesítünk. Innen már azt hiszem, jól látszik, hogy a táj ízének, speciálisan helyi termékeinek a legszélesebb választékával milyen irányba lehet fejlõdni. És még valamit szeretnék ehhez hozzátenni; az üzletláncok olcsó kínálatával szemben egyre inkább azt tapasztalom, hogy az ismert származás, a garantált minõség, a helyi specialitásnak köszönhetõen egyéni íz…, és még sorolhatnám az elõnyöket, lassan a vásárlók szemében is olyan értéket képviselnek, hogy hajlandóak lesznek a tömegtermékek olcsóbb áraival szemben a kicsit drágább, de a felsorolt elõnyökkel bíró termékek vásárlását elõtérbe helyezni."