Kisapostag

Kisapostag község Fejér megyében, a Dunaújvárosi járásban. A Duna jobb partján, Dunaújvárostól délre (6 km), a Mezõföldön fekszik. Nyugati oldalán a 6-os fõút, északról pedig az M8-as autópálya és a Pentele híd található. A település egybeépült Baracs-Üdülõtelep településsel, de közigazgatásilag nem tartozik vele össze.

A területen már a bronzkorban is éltek emberek, akik az itt talált kerámiaedények után a kisapostagi kultúra nevet kapták. Késõbbi emlékek közé sorolható a két római õrtoronymaradvány, amelyeket a 6-os út építése közben találtak. A négyszögû, 40-50 m oldalhosszúságú tornyok a 4. század második felében épültek fából, tetejüket tégla fedte, és árok] vette õket körül. A fõút 75,6 kilométerénél egy római eredetû mérföldkövet is találtak, e szerint a római mérföldkõ szerint 51 mérföldre van Aquincumtól, mely Gordianus császár korából Kr. u. 239-bõl származik. A 11. és a 13. század között a település a Veszprém-völgyi apácák birtoka volt, majd a Paksy család birtokrésze lett a terület a 14. században.

Ebbõl a korból származnak azok a kemencék, amit az 1960-as években a Dunasoron tártak fel. Jelentõs dunai átkelõhely volt itt, amit egy 1217-es oklevél bizonyít. A török idõkben a terület elnéptelenedett, mint általában a Duna-menti települések. A fõ hadiút erre haladt, az utánpótlási vonalak legkézenfekvõbb helye a Duna volt. A török dúlások után a 18. században a túlpartról érkezõ dunaegyháziak, apostagiak, dunavecseiek mûvelték a területet. Egy 1782-es térképen már Egyház szalások néven szerepel (valószínûleg a német ajkú szerzõ elírása alapján).

Egy késõbbi 1858-as térkép Egyház szállások néven említi. Az 1882-es térképen már Kis Apostag a neve a falunak. 1867. november 26-áról dokumentumok bizonyítják, hogy Dunaegyházáról szlovák származású családok költöztek át a területre, akik már amúgy is vagy egy évszázada mûvelték az itteni földeket. 1891-ben közigazgatásilag Baracshoz csatolták, ettõl kezdve lett önálló kisközség. 1900-ban még 58% tartotta magát szlováknyelvûnek, de az asszimilálódás beindult. Napjainkra már csak családnevek emlékeztetnek a szlovák eredetre, igazán már senki nem tartja a hagyományokat. A második világháborúban németek és szovjet csapatok is beszállásolták ideiglenesen magukat a faluba. A falu fejlõdése a háború után a Dunai Vasmû építésével párhuzamosan fellendült. A munkalehetõségek és a város léte pozitívan hatott a községre. Napjainkban a lakosság 1500 fõ körül van.